Lennék Napod, ha nappal lenne, fényessé tennem hajnalod, bíborba festeném este a felhőt, hogy gyönyörködj, ha akarod.
Felhő lennék, ha őszidő lenne, langy esőt sírnék, mert messze vagy, aztán esőcsepp lennék, rád esnék, s gördülve csókolnám arcodat. Köd lennék, ha hűvös lenne, fehér, vidám, mi nem ragad, ködkarjaimmal ölelném tested, s megnyitnám előtted utadat.
Hópihe lennék, ha tél hava lenne, mit egyetlen céllal repít a szél, elolvadni gyönge kezedben, s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.
Szél lennék, ha új tavasz lenne, elfújnám messze a tél hidegét, hajadba bújnék tincseiddel játszva, míg nevetve mondanád: most már elég!
S mi lennék, ha itt volnál velem? Mindenség lennék, hol nincsenek napok, égbolt lennék, éjfekete éggel,hol nem ragyogna más, csak a Te csillagod.
|